Régen a jogosítvány megszerzése egy szinte ünnepi pillanat volt a családok számára. Bár a „papír” korábban is jelentős anyagi terhet jelentett, de a tétel azért messze volt a maitól; napjainkban akkor is belekerülhet félmillió forintba egy jogosítvány, ha az illető egyébként ügyes és rátermett. A kérdés, hogy még megéri-e?
Elsőre talán meghökkentőnek hangzik az állítás, de soha nem volt még ennyi súlyos érv a jogosítvány megszerzése ellen, mint napjainkban. Az autófenntartás mindenféle költségei, az üzemanyagárak, a parkolás nehézségei, a látszólag egyre agresszívebb közlekedési kultúra és a járművek beszerzési árai mind az ellen szólnak, hogy valaki jogosítványt szerezzen. Nulláról belevágni az autózásba milliós költség, és nem 1-essel kezdődik. Mindezt tetézi a kezdő sofőröket természetesen kísérő félelem és bizonytalanság, a rutin hiánya ‒ tegyük hozzá, ez sokkal jobb, mint a túlzott és alaptalan önbizalom az első néhány évben.
De nézzük a mérleg másik serpenyőjét is, vagyis hogy mit kapunk az autózástól a tetemes kiadásokért, a vele járó idegeskedésért, veszélyért cserébe! Mindenekelőtt mozgási szabadságot! Legyen szó nagybevásárlásról vagy egy hétvégi kiruccanásról, Pest megyén és a nagyvárosokon kívül a tömegközlekedés nem jelent érdemi alternatívát az autózással szemben. Egy-egy település központjába még csak-csak elvisz a busz vagy a vonat, de onnan gyakran kilométereket kell megtenni a pontos úticélunkig. Persze átminősíthetjük fitnessnek a wellness hétvégét, de ez a többséget nem vonzza. A lényeg, hogy az autózáshoz képest egy belföldi, nem nagyvárosi cél elérése tömegközlekedéssel akár órákban mérhető különbséget is jelenthet, a kényelmetlenségről nem is beszélve. Nem kell részletezni, mit jelent az autó egy komolyabb ünnepi bevásárlásnál, ahogy jellemzően esküvőre sem busszal érkeznek a párok.
A kocsi nem ázik be ‒ kevés kivétellel ‒, és a kocsiban nem kell idegenek kipárolgásában tölteni az időt ‒ megint csak általában. És bár az autó által kínált szabadság mértéke folyamatosan csökken, miközben egyre többet követel a tulajdonosától, mégis, ha valakinek kocsija van, lényegesen kevésbé van kiszolgáltatva másoknak, és itt sok mindenkire gondolhatunk: a közlekedési vállalatokra, a különböző személyfuvarozókra, az utazóközönségre stb. Az autós egyszerűen többet, gyorsabban, hatékonyabban, kényelmesebben tehet meg, mint az, akinek nincs kocsija. Megint csak általában, hiszen a főváros V. kerületében lakó és dolgozó fiatalok jelentős része a fentiekkel joggal vitatkozna, de az sem véletlen, hogy amikor családjuk lesz, sokan elköltöznek onnan vagy vesznek egy autót…
Hogy a fenti két érvrendszerből kinek melyik nyom többet a latba, az nagyon sok mindentől függhet a lakhelytől az életformán át az anyagi helyzetig, de egy biztos: rég elmúltak a ’80-as, ’90-es évek, amikor az autózás és a jogosítvány megszerzése mindenkinek evidencia vagy legalábbis cél volt. Ma ez egy döntés, amit bizony alaposan meg kell fontolni.