Ha karácsony, akkor bevásárlás, ráadásul ilyenkor nemcsak sok, de nagy dolgokat is vásárolunk. Ugyanakkor autóamortizációs útmutatónk túlmutat az ünnepnapokon, és bármikor használható tanácsokkal szolgál arra, hogy tudunk autónkban maradandó, vagy legalábbis nehezen/drágán javítható károkat okozni akár pusztakezes technikákkal, akár mindenféle áru, holmi szállításával. Bónusz kiegészítés, hogy bármelyik megoldást választjuk is az alábbiak közül, mindig kombináljuk azzal, hogy kiszálláskor nem várjuk meg, amíg a biztonsági öv a helyére csúszik, hanem erővel csapjuk rá az ajtót a még nyílásban vergődő övcsatra.
Természetesen ez az útmutató csak a szándékos károkozóknak szól, de ha valaki az ellenkezőjére törekszik, és óvná a kocsit, szintén hasznos. Ez esetben az alábbi listát a „soha ne csináld a következőket” előtaggal kell olvasni:
- Fenyőfa szállítás: ha lehet, tetőcsomagtartó nélkül kössük a tetőre úgy, hogy plédet vagy hullámpapírt nem használunk alá, a kötelet az ajtónyílásokon vezetjük be, majd beszállásnál rácsapjuk az ajtót. Minél lazább a rakomány annál jobb, mert könnyebben mozog, csiszol a tetőn menet közben, illetve rövid tűlevelű, gyantás fák előnyben. A számtalan apró karc és gyantapötty a tetőn garantált (utóbbit ne szedjük le rögtön, szépen ráég majd a nyáron, illetve lehetőleg olyan oldószerrel próbálkozzunk dörzsölni, amelyik a kocsi festését, lakkozását is oldja, pl. superkromofág). Emellett, ha elég vastag a kötél, akkor az ajtót rácsapva nemcsak a gumikédert tudjuk maradandóan deformálni hazáig ‒ onnantól bejön majd a víz és a huzat ‒ hanem kellő határozottsággal az ablak felső, vékony keretét is.
Az is nagy buli, ha ugyanezt a fát a beltérben szállítjuk, esetleg a hosszú tárgyak fejezettel kombinálva. Nemcsak kérges és tűleveles lesz minden, hogy még évek múlva is találunk belőle ‒ romantikus emlék ‒ de ugyanúgy le tudja horzsolni és karcolni a műanyag elemek egy részét, a gyanta pedig a kárpitban tartós igazán.
- A nagy TV: ha vettünk egy akkora TV-t, hogy a szembe szomszéd is látja rajta a műsort, lehetőleg személyautóval vigyük haza, mert csodálatos munkát tudunk menet közben végezni. Egyrészt, amikor a TV dobozát beerőltetjük a lehajtott ülésekre átlóban (fektetve nem fér), le tudjuk karmolni, elszakítani a C és B oszlopok (sorrendben), illetve a tető kárpitját, amit javítani nyilván nem lehet, csak cserélni, és igen, pont olyan, amilyennek hangzik. Az igazán erősek a doboz sarkát több centi mélyen be tudják ékelni a tetőszigetelő habba. Az már csak egy másik hab a tortán, és nem is autós kategória, hogy a hatalmas átmérőjű, de csak néhány cm vastag mai televíziók már attól meg tudnak roppanni, ha rosszul veszik ki a dobozból, és kizárólag fektetve-teljesen alátámasztva, vagy állítva-teljesen alátámasztva szállíthatók. Egyéb esetben a saját súlya alatt is megtörhet a képernyő. Plusz pont jár, ha valaki fekteti ugyan a TV dobozát, de hagy alatta egy puklit, pl. egy spaniferfejet vagy egy teniszütőt. Némi zötykölődéssel az eredmény garantált.
- Mindegy, csak hosszú legyen és kemény: lehet az vascső, lapraszerelt bútor, kerti hinta, párnafák vagy szörfdeszka. Ha elég hosszú, akkor nem tudjuk lecsukni a csomagtér ajtaját. A legjobb, ha nyitva hagyjuk teljesen, mert ekkor az első fekvőrendőrnél vagy a zár szakítja be azt, amit szállítunk, vagy a szállított tárgy teszi tönkre a rácsapódó fedelet, attól függ, melyik a keményebb. Ha legumipókozzuk a csomagtérajtót, azzal ez a hatás csökken, ha pedig meg sem mozdul az ajtó, teljesen el is marad. Ez esetben csak a gumipók nagyon is fém kampójával tudunk közepesen mély karcokat ejteni a zár és a lökhárító környékén, de kezdésnek az se rossz.
- Bár nem jellegzetesen karácsonyi, a lakásfelújítás is kiváló alkalom, hogy járművünk megszerezze a „korának megfelelő állapotban” minősítést. Ha például 50 doboz egyenként 36 kilós csempét vagy járólapot veszünk, véletlenül se oszlassuk el a súlyt (pl. minden lábtér, minden ülés + csomagtér, mert még a végén kibírná a szerkezet, ezt csak a piperkőcők, meg az autómániások csinálják. Mi ezzel szemben használjuk ki a csomagtér teljes térfogatát, és az utolsó centiig töltsük meg csempésdobozokkal. Ezzel nemcsak a belső műanyagokat tudjuk mélyen és javíthatatlanul összekaristolni, de végre kipróbáljuk a kocsit 4-szeres terheléssel, lássuk, mennyit tapad az eleje, amikor úgy áll, mint a motorcsónak. Összeülnek a rugók, kis szerencsével el tudjuk törni a lengéscsillapítót, vagy valamelyik lengőkart is. Plusz pont, ha még két markos ember beül hátra, mondjuk, hogy segítsenek pakolni. Ilyenkor a gumi bele tud érni akár a kerékjáratba is, leszedve a gyári korrózió védelmet. Ne foglalkozzunk a kuplungszaggal és a súrlódó hanggal; kiabáljuk túl, hogy „ugye, hogy elindult, bírja ez”.
Ha mégis megtartanánk a kocsit még egy darabig, vagy csak nem akarjuk odaírni a hirdetésbe, hogy „apróbb esztétikai hibákkal” akkor tegyük a fentiek ellenkezőjét. Ha mégis sikerült valamilyen pakolási merényletet elkövetni az autónk ellen, de végül úgy döntünk, jobban tetszett az eredeti állapot, hozza be valamelyik szervizünkbe, majdnem mindenen tudunk segíteni.
