Autóválasztásnál az egyik első kérdés sokaknál, hogy mennyit fogyaszt? Lehet, hogy ez a kérdés csak az átlagembert érdekli, és a sokliteres, sokhengeres, 25-100 milliós vételárú autóknál ez a kérdés marginális a teljesítmény, a presztízs vagy épp a kényelem mögött, de azért a többség Magyarországon nem így oldja meg a mobilitását. Mi, magyarok bizony jellemzően használt autóval járunk, vagy ha újat is veszünk, megnézzük, hogy „megeszi-e a fejünket” a napi használat során.
Hogy ki mennyi fogyasztást tart elfogadhatónak, az pénztárca dolga, de persze a környezetvédelemmel kapcsolatos hozzáállás is közrejátszik a kérdésben. Az autógyárak mindenesetre azzal is támogatják a döntést, hogy a benzines és dízelautók árát lendületesen emelik, így egyre kisebb a különbség a hibrid és tisztán elektromos modellekhez képest.
Eddig tehát semmi új a nap alatt. A cikk azonban azért született, mert a helyzet az, hogy az autóvásárlóknak gyakorlatilag nincs semmi a kezükben a vásárláskor, ami alapján kiderülne, hogy mennyit fogyaszt majd a kocsijuk. Durván hangzik, de a vevőket lényegében mindenki szándékosan megtéveszti, a gyártól az eladóig. Sok cikk született már arról, hogy egy autó a valós használatban jóval, akár 2-4 liter benzinnel is többet fogyaszthat, mint amennyit a gyár ígér. De mi a helyzet a nem benzines autókkal?
Nos, a helyzet ott sem jobb, vegyük sorra:
A legolcsóbban vitán felül az elektromos autók tarthatók fenn. Nemcsak a szervizköltségük alacsony, de kifejezetten keveset is fogyasztanak, bár nem 0-át. Egy elektromos autóval a kocsi típusától és a tempótól függően 500-1200 Ft körül lehet 100 kilométert megtenni, ha csak nem sikerül ráakasztani egy egyre ritkábban fellelhető, ingyenes gyorstöltőre. Ez nagyjából, benzinre átszámítva 1-2,5 literes fogyasztást jelent 100 km-re. Ez tehát a legolcsóbb megoldás, az örömünket csak a villanyautók árai rontják. Még a legkisebbek is 5 millió körül indulnak, de mondjuk, ha a belsőégésű kocsik egekbe ugró árait nézzük, a különbség lassan elmosódik. Hátránynak még mindig megmarad a gyér töltőhálózat és az órákig tartó töltés. Itt se higgyünk a névleges adatoknak egyébként. A töltőhálózat legtöbb tagja jelenleg a legritkább esetben tudja annyival tölteni a kocsit, amennyire az a katalógus szerint képes, ráadásul a legtöbb autó akkumulátormenedzsere 2-3 gyorstöltés után a saját kímélése érdekében a következőt csak lassan lesz hajlandó kivitelezni, aztán megint gyorsabban, az aksi állapotától függően, tehát ez is lutri, nemcsak a hatótáv, amiben a gyártók szintén rendszeresen életszerűtlen körülmények között mérnek.
A hibrideknél a kép összetett. Van, amelyiknél a motor csak áramot termel (hatótávnövelő), van, ahol közvetlenül is hajt. Van, ami konnektorról is tölthető, van, amelyik csak benzinnel jár stb. A tapasztalat szerint a konnektoros hibridek jók, de csak akkor, ha városban lehetőleg kizárólag villannyal járunk, és minden este feltöltjük otthon, vagy ahol sikerül. Ha nem így teszünk, a konnektoros hibridek is képesek benyelni városban a 7-9 litert, vagyis esetenként ilyenkor rosszabbul fogyasztanak, mint a „sima” benzinesek, főleg a nagyobb tömeg miatt. Ennél a csak benzint tankoló, konnektorról nem tölthető hibridek fogyasztása jobb szokott lenni, a Toyota ilyen modelljei például be szokták érni 4-6 literrel kasznitól és használattól függően, ami biztosan jobb, mint a sima benzines autóké. Ezeknek a kocsiknak lényegében tehát nincs hátrányuk, és árban is egyre jobban közelítenek a csak robbanómotorral szerelt változatokhoz, mármint azok drágulnak, nem a hibrid lesz olcsóbb. Hátrányként az ár mellett csak a kézi váltó hiányát tudjuk felhozni, de ma már ez egyre kevesebbeknek hiányzik.
A sor végére maradtak a ma is mumusnak számító dízelek. A márkák kínálatából lassan eltűnő dízelautók azért még újonnan is beszerezhetők. A dízelben hagyományosan jó németek, olaszok és franciák például még kínálják ezeket, a japánok, koreaiak már egyre kevésbé. Egy jó és korszerű dízel egyébként nyomatékos, erős, és hengerűrtartalomtól függően 4,5-9,5 litert fogyaszt, de utóbbit már inkább a nagymotoros SUV-ok produkálják. A gyártók persze itt is zsonglőrködnek a fogyasztási adatokkal, de itt mi most a valós számokról beszélünk, azok alakulnak ennyire kedvezően. A technológia hátránya, hogy ez lett a 21. század első felének „főellensége”, ami a környezetvédelmet illeti, pedig a legújabb, AdBlue-val készülő rendszerek nem szennyeznek jobban, mint a benzines motorok. További kellemetlenség, hogy a dízelautók valamivel drágábbak szoktak lenni a benzineseknél, kb. hibrid árban mennek. Ezen kívül tele vannak drága alkatrésszel, ahogy persze a benzinesek is, a hibridekről nem is beszélve.
Hogy akkor mégis milyen autót érdemes tartani, ha a legjobbat akarjuk választani fogyasztás és közlekedés szempontjából? Nehéz kérdés, és a felhasználástól is függ. Ha a vételárat nem nézzük, de a szervizköltségeket igen, akkor az alábbit javasolhatjuk, hangsúlyozva, hogy minden alól vannak kivételek, és a kategóriák szereplői sem egyformák:
Városba, ha lehet, tisztán elektromos autót használjunk, vagy a Toyota hibridrendszerét (más gyártóknál is elérhető) egy kis kasznival.
Országútra, ha normálisan akarunk haladni mind tempóban, mind a feltöltések idejében, használjunk egy dízelt. Ha mindenképp magasan akarunk ülni, lehet egy SUV is, de ha tényleg számít a fogyasztás, jobban járunk egy kombival vagy egy egyterűvel azonos, vagy nagyobb raktér mellett.
Ha csak egy autót tudunk/akarunk tartani, az legyen hibrid, vagy sima benzines, mert a dízel nem fogja szeretni a sok városi ingázást és hidegindítást, az elektromossal pedig rizikós hosszabb utakra vállalkozni, mindkettőről rengeteg írás született a szaksajtóban.
Amúgy meg olyat vegyünk, ami tetszik, amiben megfog valami, és amit meg tudunk fizetni, a fenntartását is beleértve, mert mindegy, milyen autónk van, csak legyen pénzünk és eszünk üzemeltetni is.