A környezetet az autók sokféleképpen pusztítják, mint szinte minden, amit az ember csinál. Ártalmas a gyártásuk, a működtetésük, majd végül a megsemmisítésük is, közvetve pedig az üzemanyag előállítása, bármi is legyen, hiszen még a napelemtáblát is gyártani kell valahol.
A civilek közül a legtöbben mégis a fogyasztással foglalkoznak. Nemcsak azért, mert ez az egyik legjelentősebb környezeti tényező, hanem mert a tulajdonos számára is ez az egyik leginkább észrevehető kiadás. Ez utóbbira, vagyis a fogyasztás okozta környezetszennyezésre jelenthetne kiváló megoldást az elektromos autózás, ami egyébként messze nem friss találmány, egyidős a robbanómotoros autóval, csak végül nem ezt fejlesztették tovább. Jelenthetne, de egyelőre nem jelent, mert van néhány bökkenő, nem is kicsi.
Az elektromos autók környezetszennyezése ugyanis csak lokálisan nulla, a gyártásuk viszont, ahogy azt a Volvo nemrégiben meglebbentette, jobban terheli a környezetet, mint a hagyományos kocsiké. Nem nulla a fogyasztás költsége sem. Ha otthon töltjük, 1,5-2 liter benzin árából autózunk el 100 kilométert, de akkor egész éjszaka a töltőn lóghat a kocsi, és a nagyobb batároknál még az is kevés lesz. Ha gyorstöltőt használunk, akkor viszont sokkal drágább a töltés, hiszen az infrastruktúra fejlesztését, a marketinget, a munkabért stb. is ki kell fizetnünk a hálózat tulajdonosának, így a benzinre számított fogyasztásunk már felmegy 4-5 literre, aktuális benzinár és áramár függvényében.
Ez még mindig nem sok, és egyébként is, alig van villanyautó az országban, mondhatnánk. Nos, tévedés. A legfrissebb statisztikák szerint Magyarországon ma minden huszadik új autó hálózatról tölthető (tisztán elektromos vagy plug-in hibrid), és a töltőhálózat hiányosságai miatt már most is kell egy kis szerencse egy-egy forgalmasabb területen a szabad áramoszlophoz, ráadásul itt nem 5 percet kell várni, mint a benzinkúton, hanem lehet, hogy 4 órát. Nem nehéz megjósolni azt sem, hogy a fentebb említett 5%-os arány a fenntarthatóságot szorgalmazó hangok erősödésével megy még feljebb is, és egyre többen gondolkodnak el zöld rendszámos gépkocsi vásárlásán ‒ már ameddig lesz zöld rendszám.
A hibridekkel még rosszabb a helyzet. A gyári, 2-3 literben megadott benzinfogyasztási adatok csak akkor igazak, ha minden reggel csurig töltött akkumulátorokkal indul az autó, és akkor is csak az első 100 km-re. A többi? A többi már nem néma csend, ha szabad egy klasszikust így kitekerni. A hibridek jelentős része, miután kiürül az akkumulátora, rosszabbul fogyaszt, mint egy „sima” benzines. A valóban takarékos, Toyota-féle megoldások még akkor is beérik 5-6 literrel, de a nagy, hibridnek mondott, a gyomrukban sokliteres motorokat rejtő SUV-ok azonnal elkezdenek 10+ litereket kérni, főleg városban és autópályán, és ez kiemelten a plug-in hibridekre igaz, a hagyományos, „öntöltő” hibridek ennél szerényebbek szoktak lenni.
Ezzel pedig állítsuk párhuzamba, hogy az 1990-2010-es időszakban egy 2L alatti dízelmotor (hagyjuk a botrányokat, egy korszerű, AdBlue dízel nem szennyezőbb, mint egy benzines motor) gond nélkül beérte 4-7 literrel, egy kis benzines pedig eljárt 3-5-tel. Vagyis pontosan annyival, mint amennyit ma egy villanyautó tankolására költünk, átszámítva.
Hogy akkor mi változott, és hol a fejlődés? Minden és mindenütt. A kocsik biztonsága össze sem vethető az akkoriakkal, sem a passzív, sem az aktív biztonság tekintetében. A méretük nagyjából egy kategóriát nőtt az akkori kocsikhoz képest. Erre jön még a SUV divat. Ezek az autók nem adnak több vagy kényelmesebb helyet, mint a korábbi kombik vagy limuzinok, nem csendesebbek, nem stabilabbak, nem gyorsabbak és nem takarékosabbak, nem bírják jobban a terepet. Még csak magasabban sem ülünk egy korábbi egyterűhöz képest. Mindennek az illúzióját adják, azon az áron, hogy a magasabb kaszni nehezebb, többet fogyaszt. A rengeteg elektronika drágább, a nagyobb kerékhez vaskosabb futómű jár, és még úgyis instabilabb lesz.
Összességében tehát, kedves olvasók, az elmúlt 20-30 év rengeteg mérnöki tudása, sokmilliárd eurónyi, dollárnyi fejlesztése, az egész villanymizéria eddig kis túlzással csak arra volt elég, hogy fogyasztásban és így üzemanyagköltségben elérjük a korábbi szintet.
Mindezt miért? Mert az ember emberből van, és bár egyre fontosabb ‒ néhányunknak ‒ a környezet védelme, azért a reprezentáció, a +3 cm lábtér, a dominancia, vagy annak látszata még fontosabb. Mert ha valaki járhat hatlovas hintóval is, akkor nem ül egyszerűen lóhátra. Ez mindig is így volt, csak ma tömegek, világszerte százmilliók engedhetik meg maguknak a „hatlovas” hintókat, de mondhatnánk 200 lovast is.
Ha az elmúlt 30 év fejlesztései a tényleges és valódi környezetvédelem jegyében zajlottak volna, ma mindenki akkora autóval járna, amekkorát a teste és a csomagjainak nettó térfogata aktuálisan, vagy legalább átlagosan megkövetel, a fogyasztás pedig villanyból vagy sem, de járhatna a tényleges 1-2 liter körül. Ehelyett a gyártók kínjukban összevissza csalnak és hazudnak a fogyasztási adatokkal és mérési ciklusokkal. Nem gonoszságból, hanem mert minden tudásukkal és pénzükkel sem képesek megfelelni a két ellentétes igénynek; a politikusoknak, akik az emberek (vö. választók) nevében folyamatosan csökkentik a kibocsátási határértékeket, mára már a jelenlegi műszaki színvonalat is figyelmen kívül hagyva, illetve a tényleges embereknek (vö. vásárlók) akik merő hiúságból, kényelemből és divathóbortból csupa olyasmit keresnek egy autóban a pénzükért, ami növeli a fogyasztást.