„Már Henry Ford is megmondta, hogy „legjobb autó az új autó”. „A használt autók ár/érték aránya mindig jobb, mint az újaké.” „A használt autó mindig lutri.” „A használtnak legalább ismertek a típushibái.” Számtalan népi bölcsesség kering arról, hogy miért kell az embereknek inkább használt, vagy épp pont új autót vennie. Az egyszeri felhasználó pedig csak áll tanácstalanul a 152. jótanácsot is meghallgatva, és még mindig nem tudja, hogy jár jobban. Nekik próbálunk néhány szemponttal segíteni, miközben a típusfanatikusoktól, önjelölt autóipari prófétáktól és valódi szakemberektől előre is elnézést kérünk, ez a bejegyzés nem nekik szól.
„Már Henry Ford is megmondta, hogy „legjobb autó az új autó”. „A használt autók ár/érték aránya mindig jobb, mint az újaké.” „A használt autó mindig lutri.” „A használtnak legalább ismertek a típushibái.”
Számtalan népi bölcsesség kering arról, hogy miért kell az embereknek inkább használt, vagy épp pont új autót vennie. Az egyszeri felhasználó pedig csak áll tanácstalanul a 152. jótanácsot is meghallgatva, és még mindig nem tudja, hogy jár jobban. Nekik próbálunk néhány szemponttal segíteni, miközben a típusfanatikusoktól, önjelölt autóipari prófétáktól és valódi szakemberektől előre is elnézést kérünk, ez a bejegyzés nem nekik szól.
Egy korábbi bejegyzésünkben már foglalkoztunk azzal, hogy először nyissunk két oszlopot egy füzetben. Az egyikbe írjuk fel, mik a fő szempontjaink, amit a leendő autótól várunk, a másikba pedig írjuk fel, hogy mennyi pénzünk van most - a vásárláskor - a kocsira, és mennyi lesz havonta, mert, mint tudjuk, megvenni nem elég, fenn is kell tartani.
Ha a másik oszlopban legalább 1 millió forint szerepel a vásárlásra és minimum 30-50 ezer a fenntartásra, és a második oszlopban lévő összeg fedezi az elsőben leírt elvárásokat, vegyünk autót. Ha nem, valamelyik oszlopon változtatni kell. Vagy az igényeinkből kell engedni, vagy többet kell szánnunk az ügyre (spórolni még egy kicsit) vagy el kell állni a szándéktól. Ez a cikk valójában itt kezdődik, a kompromisszumoknál, mert akinek nem kell kötnie, mert a vágyai és lehetőségei tökéletes harmóniában vannak, az vegye, amit szeretne, és kész.
A többiek számára ‒ nekünk ‒ alapvetően két lehetőség van ‒ valójában végtelen, de nézzük érthetően. Vagy vesz valaki egy szerényebb új autót (hitelre vagy sem) annak minden előnyével és akár kompromisszumával, vagy egy, a fontos szempontokat jobban kielégítőt ‒ nagyobb, jobban felszerelt, erősebb stb. ‒, de használtat. Az egyik mellett nyilvánvalóan szól a többéves gyári garancia, az egyetlen használttal sem összevethető megbízhatóság, és a homályos, de létező újautó-érzés.
A használt mellett szól, hogy ugyanazért a pénzért lehet a kocsi nagyobb stb., vagy lényegében ugyanolyan ‒ akár az adott típus előző generációja ‒, és még viszonylag sok pénzünk marad akár egy rendes nyaralásra az új „családtaggal”. Viszont tényleg nem tudjuk, hogy ki, hogyan használta az autót ‒ bár ennek vannak jelei ‒, és hogy meddig lesz még „költségmentes”, ahogy a hirdetésekben írják, de mondjuk 100 ezer km futás alatt egy kocsinak semmi baja nem szabad, hogy legyen. Egyébként egy autó féléves távlatban soha nem lehet költségmentes, legfeljebb, ha szerencsésen választottunk, akkor a nagyobb, egyösszegű kiadásokat úszhatjuk meg, de azt is csak egy ideig. Az ár/érték optimum tehát a 2-6 éves használt autó lenne, de van, akinek a pénztárcája ennél többet, vagy épp kevesebbet enged meg.
A következőt javasoljuk: nézzük ki az elvárásainkhoz leginkább illeszkedő autófazont. Ne konkrét típust, hanem kategóriát, mint pl. „egyterű”, „kompakt”, „kombi”, „kisautó”, „SUV”, „minimum 150 LE” stb. Azt fogjuk látni, hogy ezek a kategórián belül elég hasonló árakon fognak futni ‒ almát az almával hasonlítunk, erre figyeljünk oda ‒, hozzátéve, hogy a luxusmárkák használtan is drágábbak, fenntartás szempontjából is.
Ha tetszik valami, nézzük meg, hogy hány éveset kapunk a pénzünkért. Fontos, hogy ne a futásteljesítményre koncentráljunk, hanem az állapotra, ezért próbáljunk a nekünk elérhető kínálat közepétől felfelé választani. Tényleg sok a kivétel, de pl. egy 2010-es, reális futásteljesítményű, szép állapotú kocsi a kínálat tetejéről sokkal jobb vétel lehet, mintha ugyanannyiért egy 2013-as kiadást választunk. Ahogy mondani szokták, használtban nem km-t veszünk, hanem állapotot.
Ha kiszemeltünk valamit, olvassunk utána a típusnak. Tényleg akkora-e, van-e olyan tágas, úgy megy, úgy fogyaszt-e, ahogy elképzeltük. Ha igen, vagy keressünk egy valódi autós szakembert, aki elkísér (nem a szomszédot, aki szereti a kocsikat, hanem azt a szomszédot, aki 20 éve szerelő), vagy ha ilyen nincs, vigyük el a kocsit az eladóval közösen egy szervizbe (például hozzánk :) átvizsgálni. Ennek némi díja lesz, de hatalmas „buktákat” kerülhetünk el vele, tehát bőven megéri. Ha csak pár százezer forintért veszünk autót, ennek nyilván nincs értelme, de műszaki értelemben „jó és megbízható” autót nem kapni ennyiért. Sajnáljuk, de általában ez van, a kivételekhez pedig kivételes szerencse kell, ne higgyünk benne, hogy pont mi leszünk azok.
Egy használt autónál a korrekt szerviz nem azt fogja mondani, hogy „semmi baja, vegye meg”, hanem felsorolja, hogy a drágább alkatrészek milyen állapotban vannak, mikor kell számolnunk a cseréjükkel, illetve mi az, amire szinte azonnal költenünk kellene, és milyen a kocsi általános állapota (rozsda, rendellenes használat, kopás jelei stb.). Ezek után eldönthetjük, hogy a kocsi tetszik-e annyira, illetve állunk-e úgy, hogy bevállaljuk az adott járgányt, vagy inkább nézzünk másikat.