Egyelőre az autóipari technológiaváltásnak, tehát a többé-kevésbé füstmentes autók terjedésének nagyobb a füstje, mint a lángja (bocs!). Az autóipari hírek érzésre 50-60 %-a ilyen járművekről szól, miközben az újautó-eladásoknak globálisan talán 3%-át teszik ki. Az optimisták sem gondolják, hogy az utakon közlekedő járműveknek fele 2050 előtt elektromossá válhatna ‒ szintén világviszonylatban, mert bármilyen különbözően is éljünk itt a bolygón, mégiscsak egy légkörön osztozunk.
A gazdagabb régiókban a váltás ennél lényegesen hamarabb eljöhet; az Unió tervei szerint például szintén 2050-re Európában már az összes, közúti forgalomban részt vevő jármű helyi emissziótól mentes lesz, míg ennek megfelelően a fejlődő piacokon ez még a század második felében is csak cél maradhat. A kétsebességű, és számos ellentmondást felvető technológiaváltás helyett azonban itt az elektromos autók szervizeléséről szeretnénk szólni, miközben tudjuk, hogy a probléma momentán szinte nem is létezik.
Nem létezik, mert marginálisan kevés az ilyen autó, Magyarországon 2020 augusztusában lépte csak át a 10 ezret a tisztán villanyautók száma. Nem létezik, mert az elektromos autók a belsőégésű motorral haladókhoz képest nagyon ritkán romlanak el, és nem létezik, mert az állomány döntő része nemhogy 3, de még 1 éves sincs, így, ha hordják egyáltalán valahova javítani, az biztosan a garanciális (márka-) szerviz lesz.
Nem árulunk el titkot, hogy ez azért nem lesz mindig így. Lehet, hogy a villanyhajtás sokkal kevesebb mozgó alkatrészt tartalmaz, mint a benzines, de azért bőven akad mozgás a motorokban, a hűtésben és a futóműben is, ezek egyszer tönkre fognak menni. Ráadásul még 5-8 év, és szabad szemmel is láthatóvá válik a villanyautók másodpiaca, ahol a szerényebb pénztárcájú vásárlók ‒ ahogy jelenleg a hagyományos autóknál is látjuk ‒ nem tudják vagy akarják kifizetni a márkaszervizek nagyjából 1,5-2-szeres óradíjait ahelyett, hogy egy hozzáértő, márkafüggetlen műhelybe járnának. A különbség egyébként az elektromos autóknál még nagyobb lehet, mutatjuk is, miért!
Az elektromos autók javításához elsősorban nem autószerelőnek kell lenni a szó mai értelmében, de még csak nem is „autóvillanyszerelőnek”. Jelenleg villanyautókat javító szakember egy nem létező szakma, de ha létezne, leginkább az erősárammal is foglalkozó elektromérnökhöz vagy elektrotechnikushoz állna a legközelebb, némi mechanikai, elektronikai szakismerettel. Mivel ilyen szakember nincs, ezért jobb híján az elektromos autók javítását még a márkaszervizekben is a hagyományos autókhoz szokott szerelők végzik, amivel csak az a nagy baj, hogy lényegében nem értenek az elektromossághoz és az elektronikához (lehetnek kivételek, de alig).
Ebből következik, hogy JAVÍTANI nem tudják a villanyautókat, csak szerelni. Tehát ha tönkremegy valami ‒ klasszikus mondás szerint ezt vagy túlfeszültség, vagy tervezési hiba okozhatja ‒ akkor a teljes fődarabot kicserélik ahelyett, hogy javítanák. Így lesz egy tönkrement, 3000 forintos, 20 perc alatt átforrasztható kondenzátor elpukkanásából 2-3 millió forintos töltésvezérlés-csere, mert nincs szakember, aki felismerje, kimérje és kicserélje a hibás alkatrészt, csak a korábbi technikán tanult hagyományos autószerelő van, aki kicsavarja a fődarab rögzítését, széthúzza a csatlakozót, rádugja az újat, csavar vissza, kész. Félreértés ne essék, ugyanez az egyébként felkészült és értelmes szerelő kicserél nekünk egyetlen törött fogaskereket a váltóban, ha szükséges, mert azt látja, be tudja határolni, meg tudja rendelni a gyártótól, és ért hozzá.
De a gyártó kondenzátort nem szállít külön, mert tudja, hogy nincs, aki dolgozzon vele, így részéről is az egyetlen felelős magatartás, ha csak a fődarabot egyben szállítja, mert abban biztos, hogy gond nélkül be tudják szerelni. Jó esetben az elromlott fődarabot visszaszállítják a gyárba, nem kevés pénzen, ott átvizsgálják, megjavítják, és újra kiszállítják drágán, hogy máshova beszereljék, hiszen lényegében újszerű és semmi baja. Hogy ennek milyen környezetvédelmi vonatkozásai vannak, azt jobb nem végig járni. Ennél is rosszabb, ha a gyártó sem vacakol ilyesmivel, mondván, hogy a tulaj kifizette az újat, tehát ő a pénzénél van, a „régi” mehet a hulladékba. Ez esetben van egy nagy darab elektronikai hulladékunk, ami lehetne egy újszerű autóba való, újszerű alkatrész is, egy 3000 forintos cserével.
Idővel persze ezekhez az autókhoz is kiépül majd a „rendes” szervizhálózat, és lesznek szakemberek, akik ténylegesen értik, és javítják ezeket a kocsikat, lesz utángyártott alkatrészpiac stb. Ebben a távoli jövőben a teljes rendszer sokkal kellemesebb lesz a tulajdonosnak, hiszen tényleg ritkán romlik el egy ilyen autó, és akkor is viszonylag olcsón javítható, még talán a gyári alkatrészárakon is. Csak az odáig tartó 10-15 év kellemetlenségeit kell átvészelni, és fejben tartani mindezt, amikor az elektromos autók környezeti hatásaitól halljuk az aktuális dicshimnuszt. Nyilván környezetbarátabbak, főleg, ha az áramot is megújuló forrásból kapják, de azért nem baj, ha ismerjük a „zöld 50 árnyalatát”.