Lélegeztető gépekre szorul a Forma1-es csapatok egy része?

Lélegeztető gépekre szorul a Forma1-es csapatok egy része?

Legalábbis állítólag lélegeztetőgépek gyártására, ami azért mégis furcsa trend, érdemes mögé pillantani: tudni kell, hogy a Forma 1 a világ egyik legkevésbé környezetbarát intézménye. Nemcsak az autók, de az iszonyatosan sok veszélyes hulladék, a rengeteg logisztikai költség, az egyszerhasználatos, űrtechnológiás eszközök, anyagok garmadája és számos más ok miatt. 

Az egész minden porcikájában szennyező, zajos, pazarló, és teljesen öncélú (a hívők szerint pedig a technikai sportok királya, maga az álom). Ezek tények, amelyekkel a nagyvilág közvéleménye is jórészt tisztában van. Ezért, és persze az évek óta változatlan top4-es mezőny és a követhetetlen, innovációgyilkos szabályozás miatt egyre nehezebb fenntartani a verseny iránti rajongást, miközben a létrejövő technikai újításoknak már semmi közük ahhoz, amerre a világ autózása tart.

Bár ez csak szubjektív vélemény, de a Forma 1 mintha egyfajta kövület lenne. Természetesen nem technikailag, hiszen nemcsak a legmodernebb műszaki megoldásokat használja, de messze előtte jár szinte mindennek, amivel a hétköznapokban találkozhatunk. Inkább lelkületében, üzenetében tűnik kövületnek. A pazarló és „benzinlocsoló” 20. század maradványa, egy olyan végletes sport, amely egy kihalóban lévő technológia, nevezetesen a belsőégésű, fosszilis üzemanyagú autók ünnepe. Mintha ezt ismernék fel egyre többen, és talán emiatt is csökken a száguldó cirkusz népszerűsége, miközben maguk a szervezők is konstatálták ezt, és minden évben egy csomó olyan szabályt és intézkedést hoznak, ami gyakorlatilag ellentétes a Forma1 eredeti szellemével, csak hogy közelítsék az egész száguldó cirkuszt a XXI. század emberéhez.

Ebben a közegben elég bölcs lépés bejelenteni, hogy a Mercedes, a Red Bull, a McLaren, a Ferrari és a Williams is „lélegeztetőgép-gyártásba kezd”. Ami persze tételesen nem igaz. Ezeknek a csapatoknak egyáltalán nincs sorozatgyártásra alkalmas gépparkjuk, vagy olyan embereik, akik a gépsorok mellett összeszerelő munkát végeznének. Ugyanígy nincsenek gyógyászati ismereteik, sem apparátusuk egy ilyen készülék engedélyeztetésére, bevizsgálására, és belátható időn belül nem is lesz.

Kifejezetten az egyedi gyártásra, a precíziós megmunkálásra rendezkedtek be, egy nagy rakás specialistával. Amit tehát fel tudnak ajánlani, az a kétségtelen elektronikai és pneumatikai, mérnöki szakértelmük, miközben a kapacitásaik talán nem mutatnak túl néhány tucat eszköz legyártásánál. Hogy ez a gyakorlatban mennyivel ér többet egy meglepő gesztusnál, talán kiderül, de senki ne várja, hogy holnaptól a személyzet azon vitázik majd az érintett kórházakban, hogy a Mercedes vagy a Ferrari lélegeztetőgép a gyorsabb, vagy a megbízhatóbb.