Még egy lépéssel közelebb került Európa a belsőégésű motorral ellátott autók „halálához”: az Európai Parlament környezetvédelmi bizottsága a minap elfogadta azt a javaslatot, melynek értelmében 2035-től nem lehetne benzin- vagy dízelüzemű új személygépkocsit értékesíteni a 27 tagállamban, így Magyarországon sem. A törekvésnek számos ellenzője van, és mivel ezek között jelentős lobbierejű szereplők is akadnak, még mindig nem lehet teljesen biztosra venni, hogy kevesebb mint másfél évtized múlva tényleg csak elektromos (netán hidrogénhajtású) járművekből válogathatunk majd a kereskedőknél.
A téma vitatottságát jól jelzi, hogy az említett, a fenntarthatóság mellett „hivatalból” elkötelezett tagokból álló bizottságban sem volt egységes álláspont a kérdésben: a javaslat végül 46 igen és 40 nem szavazatot kapott, 2 tartózkodás mellett. Az uniós törvényhozásban jártas szakértők szerint a mostani döntés után borítékolható, hogy az Európai Parlament egészén is „átmegy” majd az indítvány, várhatóan már az idén júniusi ülésszakban. Ezt követően azonban a végrehajtás pontos részleteit valamennyi érintett országgal egyeztetni kell – márpedig abban a fázisban még vitákra van kilátás.
Számos helyről – köztük olyan autóipari „nagyhatalmaktól”, mint Németország és Olaszország – ugyanis már jelezték, hiba volna 2035-től kizárólag a villanyautókra támaszkodni, ehelyett a benzines és dízeles technológiát kellene minél környezetkímélőbbé tenni. Ilyen téren az egyik sokat hallott fejlesztési irány az úgynevezett szintetikus üzemanyag, amelyet a levegőből kivont szén-dioxid felhasználásával állítanának elő (azaz lényegében nem juttatna „extra” szén-dioxidot a légkörbe), és alkalmas lenne a belsőégésű motorok működtetésére.
A drasztikus tiltás ellenzői rendre megjegyzik, az elektromos autózás tömeges elterjedése előtt jelenleg még olyan akadályok tornyosulnak, amiket nem biztos, hogy bő egy évtized alatt megnyugtatóan le lehet bontani. Ezeket az aggályokat a jelek szerint érzékelik az uniós döntéshozók is, éppen ezért a mostani irányelvek részeként többek közt előírnák a tagállamoknak, hogy bizonyos távolságonként telepítsenek töltőpontokat az úthálózat mellé. A javaslat ötletgazdái egyébként úgy látják, a 2035-ig hátralévő időszak elegendő kell legyen arra a nagy gyártóknak, hogy költséghatékonnyá tegyék a villanyautók tömeges gyártását, akár a mostaninál lényegesen alacsonyabb vételárak mellett is.
A fentiekhez érdemes hozzáfűzni, hogy a szóban forgó céldátum az új autók értékesítésére vonatkozik, vagyis még ha ebben a formájában kerül is bevezetésre az intézkedés, a járművek átlagos élettartamával számolva az évszázad közepéig, sőt akár valamelyest azon is túl az európai utakon maradhatnak majd a „hagyományos” autók. Addig pedig még annyi minden történhet…