Sokan ismerik a közlegelők dilemmáját, példázatát vagy tragédiáját, fordítás kérdése. Aki nem, az ide kattintva a Wikipédián talál róla kiváló leírást. A lényeg, ami miatt a tétel mémmé vált, a következő: egy véges erőforrás közösségi használatában rövid távon az önzés, csökkenően ugyan, de előnyökkel jár, egészen addig, ameddig egy kritikus tömeg nem válik önzővé. Ezt követően minden résztvevő rosszabbul jár, mint korábban, beleértve az önzőket is, de az önzésről már nem lehet lemondani veszteség nélkül, csak akkor, ha egyszerre mindenki megtenné.
Ha valaki elgondolkodik ezen, meglepődhet, hogy az élet hány területén érvényes ez a logika az adórendszertől kezdve az iskolai menzákon át egészen a minket most leginkább érdeklő közlekedésig. Itt van mindjárt a SUV-ok esete. Hogy pontosan milyen előnyöket biztosítanak az alacsonyabb építésű személyautókkal szemben, az nem evidens, mert lényegében (azonos tengelytáv mellett) nem adnak tágasabb helyet, viszont több anyagot (pl. fémet, gumit) és üzemanyagot fogyasztanak, drágább ezeket javítani, fenntartani. Mindez tény, tehát az előnyei szubjektívek, de az is tény, hogy valamiért ‒ dominancia, képzettársítások ‒ mégis nagyon sokan, ma már a többség vágyik magas(abb) építésű autóra.
A SUV ad egyfajta képzelt (és puszta tömege miatt talán valós) biztonságot, pozíciót a hagyományoshoz képest, de többet is vesz el a környezettől, és egy bolygónk van. Amíg csak én járok SUV-val, addig én vagyok a domináns, menő, illetve ezzel gondoskodom a családomról, kinek-kinek ízlése szerint, a többlet környezetterhelés pedig marginális. Ha majdnem mindenki ilyennel jár (haladunk efelé), akkor ezek az előnyök elolvadnak, miközben aki nem ilyennel jár, egyértelműen hátrányban érezheti magát, ha másért nem, mert a piros lámpánál bármerre néz, csak kerekeket lát arcok helyett. Itt jön képbe a közlegelők tragédiája, és ez az elsődleges oka, amiért a SUV-divat megállíthatatlannak tűnik, miközben mindenki tisztában van a globális hátrányaival, és nem is biztos, hogy mindenki vágyna rá.
Már halljuk is, ahogy a kórus zengi: mennyit bocsát ki egy konténerszállító hajó, egy budapesti busz vagy egy vegyianyag-gyár? Nos, (2019-es adatok) a komplett globális nehézipar (vas-, acél-, cement-, alumíniumgyártás stb. együtt) 365 millió tonna többlet CO2- kibocsátással boldogított bennünket. Tehát ez nem a teljes kibocsátás, hanem csak a növekmény az előző évhez képest. A teherfuvarozás 311 millióért, a repülés 233 millióért, a hajók 80 millióért felelősek, míg a SUV-ok (csak a SUV-ok, nem az összes személyautó) 544 millió tonnáért. Igaz, az áramtermelés meg 1405 millióért, de melyikről könnyebb lemondani?
Tehát a SUV-terjedés tipikus közlegelő probléma, de azért a közlekedésben találunk még néhány ilyet. Ott van például a mindenki által ismert ugrifüles (nevezzük így) esete, aki a leálló/kanyarodó/szembejövő sávon előzi a sort, majd visszavág/pofátlankodik az elejére, felvillantva az indexet vagy sem. Ha egyetlen ilyen van (naponta), bár szitkozódunk miatta, mégiscsak jól járt hozzánk képest, ettől igazán felháborító. Ha már három, akkor nem engedik be, ezért a 3. már biztosan többet vár, mint egyébként kéne. Ha mindenki szabadon előzi a sort, akkor a mindannyiunk érdekét szolgáló, a közlekedést gyorsító szabályrendszer érvényét veszti és mindenki rosszabbul jár. Vannak ilyen országok, és aki már járt ilyenekben, az tudja, hogy ettől nem lett jó nekik.
A dolog csapdajellege abban áll (miközben fizikailag sem lehetséges, hogy egyszerre mindenki visszatérjen a korábbi felépítésű autókhoz), hogy a „gazdák”, vagyis a világ lakosai nem ismerik a „legelő” tényleges eltartóképességét, hiszen nem 10 tehénnel kell számolni, hanem a teljes bolygóval, sok milliárd ember okozta sokszor sok milliárd hatással, ami befogadhatatlan. Ami kézzel fogható, hogy nagyobb kocsim van, mint a szomszédnak. Mert a halakat nem szeretem, ezért nem baj, hogy már alig van a tengerekben. Mert a házunkhoz közeli kúton mindig volt benzin, még az ársapka idején is. Mert nem én halok szomjan attól, hogy ivóvízzel locsolom a füvet, sőt, senki, akit ismerek. Mert az ember egy nagy család/törzs méretű közösségre van „genetikailag kódolva”. Nagyjából ekkora közösségért képes felelősséget érezni, minden mást már nagyon akarni kell. Ehhez képest mindenki, a szomszéd városban, megyében, kontinensen lakó csak egy számadat, és ehhez képest nagyjából 150-200 éve globális felelősségvállalásra lenne szükség, mert a tevékenységünk is ilyen léptékű lett. Kérdezhetnénk, hogy ebből mi lesz, de egyrészt látszik, másrészt a pontos válaszhoz legalább a bolygóméretű közlegelőnk eltartóképességét jó lenne ismerni, de ez is attól függ, milyen szinten, milyen technológiával. Minden esetre a SUV, az sehogy nem segít rajta.