Autót tartani drága, és aki esetleg azt remélte, hogy valamilyen egyszertű tanáccsal ezen egy szempillantás alatt tudunk segíteni, az csalódni fog. Ugyanakkor olyan időket élünk, és a hírek szerint még „olyanabbak” jönnek, hogy az átlagember ott spórol, ahol tud, miközben azért nem szeretne lemondani arról, amihez hozzászokott. Hidegebbet tart a lakásban, de azért nem adná el vagy költözne össze idegenekkel, hogy olcsóbb legyen a fűtés. Ugyanígy az autón is halogat mindent, amit lehet, de azért nem szeretné, ha baja esne emiatt, de nem akarja „letámasztani” se a jobb időkre várva, hiszen akkor minek van, és az autó akkor is pénzbe kerül, ha áll.
A sok ezer forintos kérdés, hogy melyek azok a javítások, amelyeket mindenképp el kell végeztetni a használathoz, és melyek azok, amikkel várhatunk, ha nem is örökké, de az év végi prémiumig, vagy legalább a következő fizetésig. Van, akinek ez evidens, de másoknak talán segíthetünk ezzel a kis összefoglalóval. Előzetesen és ökölszabályként annyit, hogy a biztonságos közlekedéshez szükséges minimum fenntartása ‒ mint a fék, a kormány vagy a világítás soha nem tűr halasztást, mert tényleg életet ment, míg más esetekben „csak” az autó „életét”, további sorsát kockáztatjuk. Vegyük sorra őket, a teljesség igénye nélkül:
Biztonsági berendezések: a fék mindig működjön rendesen! Ha kopott, még rendben, de cseréljük, javíttassuk, mielőtt teljesen elkopna a fékbetét, mert tárcsával együtt drágább lesz. Ugyanígy nem hiányozhat a fékfolyadékból sem, és nem is ereszthet sehol a rendszer. Hasonló a helyzet a kormányművel is. Ha kicsit „húz” valamelyik irányba, az még nem dráma, de ha darál, kopog, durván szitál menet közben, vagy nem lehet bármerre a megszokott erővel elfordítani, azonnal javíttatni kell, a kocsi ilyenkor gyakorlatilag nem üzemképes. Ugyanez igaz a világításra is, ráadásul a legtöbb esetben egy izzócsere „filléres” tétel.
Karosszéria: a rozsda vagy a kisebb-nagyobb horpadások, akár törések rondák, és tudjuk, hogy a kaszni a kocsi legdrágább része. Bár a vizsgán szigorúak, az élet azért itt megengedőbb. Egy hólyagos, vagy akár horpadt, lekoccolt elem nem szép, de attól még a kocsi használható lesz. A rohadás terjedni szokott, de lassan, néhány hónap még ritkán szokott dráma lenni. Persze, ha teljesen szét van rohadva a küszöb, az már veszélyesebb lehet, de elvben ilyen autó amúgy sem megy át a vizsgán.
Motor: ez is „finnyás jószág”, laikusként nehéz megítélni, hogy milyen apróbb hiba végzi ki villámgyorsan, és mi az, amivel még évekig eljárhatunk. A legkényesebb pontja talán a vezérlés. Ha kicsit csörög a lánc, még hagyján, de ha nagyon, vagy a vezérműszíj öreg, repedezett, érdemes cserélni, mert ha bármelyik elszakad vagy átugrik, az szinte azonnal drámába fordulhat. Ugyanakkor egy kis „nyiszorgás” az ékszíj felől, vagy egy 10 százalékos túlfutás az olajcserével még ritkán szokott komoly gondot okozni. Mindenképp rövidíti az autó élettartamát, de üzemképes marad. Ezenkívül is vannak mindenféle apróbb problémák, kopott fúvókák, egyre magasabban fogó kuplungok, szűrőcserék, amire a kocsi „hisztisen reagál”, de attól még üzemképes marad. Ezzel együtt itt lehetetlen minden motorral kapcsolatos problémára kitérni, tehát a tipp ugyanaz: hozza be hozzánk, és egyértelműen megmondjuk majd, hogy mi okozza gondot, és mennyire sürgős a javítása.
Gumik: megint egy összetett kérdés. Persze, a legtöbb szakember azt mondja, és nem véletlenül, hogy télen téli, nyáron nyári gumit használjunk, és az engedélyezett profilmélység minden esetben legyen meg. Érthető, és mindenki a maximális biztonság pártján van. Nos, a valóság ezzel szemben az, hogy Magyarországon nem kötelező a téli gumi (szemben pl. Ausztriával), ahogy a profilmélységnek is csak a vizsgán, és esős körülmények között van jelentősége. Száraz, meleg úttesten például nincs, ahogy a nyári abroncs is használható télen, csak sokkal gyengébb lesz a teljesítménye a hideg miatt. Anélkül, hogy bárkit szabálytalanságra biztatnánk, kimondhatjuk: lehet kopottabb vagy évszaknak nem megfelelő gumival közlekedni, csak sokkal veszélyesebb. Ez magyarán azt jelenti, hogy folyamatosan tudatában kell lennünk annak, hogy milyen kockázatot vállaltunk az abroncsainkkal, és ehhez igazítani a viselkedésünket. Ha egy kicsit is esik, havazik, vagy hideg van, sokkal lassabban kell mennünk, felkészülve a sokkal hosszabb féktávra és a lényegesen rosszabb kanyartulajdonságokra. Ettől még elvisz a kocsi a bevásárlásra és vissza, de minden út kissé hazárdjáték lesz. Ha nem megfelelő a gumink, inkább vegyünk jó állapotú használtat, vagy olcsóbb újat, mint a folyamatos készenlét és kockázat, főleg, ha nem egyedül vagyunk az autóban.