Nincs olyan autóbolond, aki a Lamborghini nevet ne ismerné. De vajon hányan ismerik a márka névadóját, Ferruccio Lamborghinit? És hányan tudják a 105 éve született mesteremberről, hogy traktorgyárosból avanzsált sportautó készítővé, persze csak miután összeveszett Enzo Ferrarival?
A százöt éve, 1916. április 28-án született Ferruccio Lamborghinit igazi európai self-made-mannek nevezhetjük. A szőlőtermesztő családba született Ferrucciót már ifjúkorától jobban vonzották a mezőgazdasági gépek, mint maga a gazdálkodás, így aztán egy Bologna környéki mérnöki iskolába iratkozott be, majd 1940-es besorozása után az olasz légierőnél is karbantartóként dolgozott.
A világégést követően, a hadifogságból való hazatérése után egy autójavító műhelyt alapított, majd nem teketóriázott, s 1948-ban elindította a traktorokat gyártó Lamborghini Trattorit. Ugyan a mezőgazdasági gépek nem éppen a sebességükről híresek, Lamborghini szenvedélyesen érdeklődött a gyors autók iránt. Rövid sportkarrierje 1948-ban indult, egy saját maga által átalakított Fiat 500-assal nevezett be egy közúti autóversenyre, azonban a megmérettetés idejekorán ért véget, egy kisvárosi csemegebolt kirakatában landolt, s a versenyzéssel ezután a malőrt követően fel is hagyott. Ám a versenygépek birtoklásáról nem mondott le, ahogy a cége egyre jobban ment, már megengedhette magának, hogy a kor legjobbnak számító autóit vásárolja: volt Alfa Romeója, Lanciája, Maseratija, Mercedese, Aston Martinja és Jaguarja: mondhatjuk, volt összehasonlítási alapja. Végül vett egy Ferrarit is – az lett az aktuális kedvence, a márka több modelljét is beszerezte ennek örömére.
Viszont a kezdeti önfeledt örömöt egy gond árnyékolta be, majd később egy személyeskedő veszekedésbe torkollott a Ferrari atyjával. A „lovacskás” autókkal nem volt maradéktalanul elégedett, ugyanis összes Ferrarijának állandó kuplungproblémái voltak, ezért pár havonta el kellett őket vinni a gyár maranellói központjába, ahol órákon át szerelték a kocsikat. És ami személy szerint még bosszantotta: a tulajdonosnak még csak azt sem engedték, hogy jelen legyen a javításnál. Előbukkant az olasz temperamentum, Lamborghininek elege lett, és egy ponton magának Enzo Ferrarinak mondta a szemébe, hogy autói „pocsékak”. Aki hallott már a csak Il Commendatore, azaz Parancsnok néven emlegetett Ferrari-főnök legendásan hirtelen természetéről és sértődékenységéről, gondolhatja, hogy utóbbi nem tette zsebre az „építő” kritikát. „Lehet, hogy traktort tud vezetni, de egy Ferrarival soha nem fog tudni bánni!” – vágta Lamborghini fejéhez.
Viszont a „traktoros” sem volt az az ember, aki egy ilyen sértést csak úgy le fog nyelni, ezért elhatározta, hogy ha senki nem tud neki tökéletes sportautót építeni, akkor majd ő épít magának. Legalábbis a történet Lamborghini mesélte verziója szerint így esett. Más kortársak úgy emlékeznek, Ferruccio első lépésként maga próbálta megjavítani a kuplungot, majd akkor határozott a saját gyártás mellett, amikor rájött – micsoda egybeesés! –, hogy a Ferrariban ugyanattól a beszállítótól származó alkatrész van, mint az ő traktorjaiban.
A gondolatot hosszú tervezési folyamat követte, de az már tény, hogy 1964-ben a genfi autószalonon be is mutatkozott az első Lamborghini modell, a 350 GT. Ferruccio célja egyértelműen az volt, hogy a piacon kapható legjobb autót hozza létre, az eszközökben pedig nem válogatott, a későbbi „kínai mentalitást” követte: lelkifurdalás nélkül másolta le a konkurensek alkatrészeit. A hősidőkre így emlékezett vissza: „Amikor nekiálltunk a 350 GT tizenkét hengeresének, megkérdeztem a mérnökeimet: melyik most a legjobb motor? A Ferrarié, mondták. De hogy annál jobbat csináljak, modernebb hengerfejre volt szükségem. Melyik a legjobb hengerfej? Az Alfa-négyhengeresek két vezértengelyese, tudtam meg. A csapatommal összeraktuk a két dolgot, és előállt a legszebb, legjobb motor a világon”.
A Lamborghinik valóban különleges autók is lettek, a legnagyobb hírnévre talán az 1974-től forgalmazott Countach, majd az 1990-ben megjelent Diablo tett szert. A diadalmenet napjainkban is folytatódik, a további siker kulcsa azonban már talán nem a tervezők és fejlesztők kezében van, mert nem kell ahhoz nagy jóstehetség, hogy kimondhassuk, a világméretű villamosítási láz ezt a sportautó gyártó manufaktúrát is utol fogja érni, így lassacskán várhatjuk a cég első „szuperdodzsemét”.