Autóvásárlásnál egyre gyakrabban vetődik fel a kérdés; „kézi” vagy automata legyen a váltója? A tételt sokan egyfajta dogmatizmussal közelítik meg, amelynek jellemzője, hogy az egyetlen jó megoldás az, amit ők szeretnek, míg a többiek legalábbis nem értenek hozzá vagy egyenesen ostobák. A kéziváltó-hívők szerint az automata annak való, aki „nem tanult meg rendesen váltani”, illetve aki „nem tudja, mit csináljon a pénzével”. A radikálisabb automata pártiak szerint pedig a kézi váltó egy kényelmetlen és értelmetlen szerkezet, amit rég túllépett a történelem, hiszen „városban kifejezetten ****, autópályán meg csak felesleges”.
Hogy kinek van igaza? Mondhatnánk szokás szerint, hogy mindenkinek, de a helyzet az, hogy a világ vitán felül az automaták felé mozdul, és a mai, új autóba szerelt szerkezeteknek gyakorlatilag már nincs hátrányuk a manuális váltókhoz képest. Nézzük a szempontokat, a sokat hangoztatott sztereotípiákat, miközben ne feledjük, hogy az automata váltók nagyon sokfélék. Mi most mindent automatának hívunk, ahol nem kell kézzel kapcsolgatni a fokozatokat és nincs kuplungpedál.
Drága
Az automata váltóval szerelt kocsik „automatikusan” többe kerülnek, mint a kézi váltósok, ez igaz. Ugyanakkor ez csak a kisautó-szegmensben érdekes. Az eleve nagyobb, magasabb kategóriájú autóknál az automata felára már belesimul a kocsi egyéb költségeibe, sőt. Bizonyos méret, teljesítmény és ár felett a gyárak nem egyszer csak automatával kínálják az autóikat. Az sem véletlen, hogy a frissen vásárolt nagyobb (mondjuk a kompakt kategória feletti) autók zöméhez már automata váltót kérnek, az elektromos, hibrid és lágyhibrid autóknál pedig nincs is más opció.
Drága a javítása és több a hibalehetőség
Maga a szerkezet valóban bonyolultabb, mint egy kézi váltó. Ugyanakkor az automata „vigyáz magára”, tehát mindig közel optimális módon működik, míg a kézi váltó ki van téve a felhasználói hibáknak. Ráadásul a kézi váltót különösen „öli” a városi használat, a vontatás, és minden, ahol a kuplung csúsztatására van szükség, míg az automaták itt is elemükben és biztonságban vannak. Amúgy a mai kézi váltóknál ‒ mindegy, hogy benzines, vagy dízelmotorra van „akasztva” ‒ már-már alap a kettőstömegű lendkerék használata, ami szintén drága, a kuplungszerkezettel együtt, és a cseréje simán elérheti egy automata javítási költségét. Létezik ugyan automata váltó (pld: DSG), ahol szintén van kettőstömegű lendkerék, de például a viszkokuplungos, „hagyományos” automatáknál, vagy a CVT-váltóknál nincs. Tehát, ha 10 év feletti használt autót akarunk venni, akkor érdemes lehet mérlegelni, de ennél újabb típusokban az automatákkal nem szokott gond lenni, főleg, ha láttak már váltóolajcserét, nagyjából 100 ezer kilométerenként, de sok e nélkül is teszi a dolgát.
Többet fogyaszt vele az autó
Nos, talán. A régi, 3-4 fokozatú automatáknál a különbség még nagyobb volt, de a mai kocsik már csak 0,5-1 literrel kérnek többet 100 km-en, ha automatával közlekednek ‒ vagy még annyival se. A statisztikák ellentmondásosak. Vannak olyan automaták is, amelyekkel kevesebbet fogyaszt ugyanaz a típus, de amúgy őszintén: ha a 0,5 liter fogyasztáskülönbséget szembeállítjuk az automata kényelmével, számít egyáltalán?
Lomha lesz tőle a kocsi
Végképp badarság. A duplakuplungos váltót eleve a versenysport számára fejlesztették, és gyorsabban vált, mint bárki a világbajnokokon innen, vagy mint ahogy bármilyen, civil használatú kézi váltóval fizikailag lehetséges lenne. A CVT fokozatmentesen gyorsít, tehát ott nincs miről beszélni, a hagyományos automata pedig, bár régebben tényleg lassabb volt, már rég túl van a hőskoron, és messze gyorsabb és okosabb, mint a sofőrök 99%-a. Nem azért, mert a sofőrök rosszak lennének, hanem mert autóipari mérnökök fejlesztették és tanították éveken át, ami a civil autóvezetők többségére nem igaz.
Kiveszi a kezemből a kontrollt
Ez talán igaz a szó szoros értelmében, hiszen helyettünk vált, ahogy például az autószerelő helyettünk szerel. Hogy miért? Mert gyorsabban végez és jobban ért hozzá. Nem vitatjuk, hogy van, akinek a kézi gangolgatás hozzá tartozik a vezetéshez, de gondoljuk végig a következőket. Városi araszolásnál ritkán örülünk az 1.-2.-0. fokozatok 10 másodpercenkénti ismétlésének, autópályán viszont mindig a legmagasabb fokozatban szoktunk haladni. A kézi váltó öröme talán csak technikás, kanyargós szakaszokon létezik, az is csak a megszállott keveseknek, akik szeretik a határokat feszegetni. Nekik ott vannak azok a típusok, ahol beleavatkozhatnak az automata kapcsolásába, például a kormányra tett váltófülekkel ‒ ami a Forma-1-ből szivárgott le a civil kocsikba, merthogy a „száguldó cirkuszban” is régóta automatát, pontosabban robotizált váltót használnak. Ugyanakkor statisztikák igazolják, hogy a vásárlók döntő része a vásárlás első éve alatt „kijátssza” magát a váltófülekkel, és utána szinte meg is feledkeznek róla ‒ nem véletlenül.
Illusztráció: Max Pixel